Mechwart András élete

 és munkássága

 


Mechwart András 1834. december 6-án a Majna menti Schweinfurt városkában született. A népiskola elvégzése után a helybeli lakatos szerény kis műhelyében szakmát tanul. A korabeli céhrendszer követelménye szerint szabadulásakor legényremekként egy új zárat készített. Ez a kitűnően sikerült kis zár volt fényes műszaki pályájának nyitánya. Az értékes és szép kivitelű munka rajzát egy akkori műszaki folyóirat is közli, és Schweinfurt város elöljárósága Mechwartot némi ösztöndíjjal az augsburgi politechnikumba küldi. Műszaki tanulmányaíban kitűnik nemcsak tehetségével, de szorgalmával és kitartásával is. Küzdelmes és nélkülözéssel teli diákévei után 1855-ben szerzi meg mémöki oklevelét.

A fiatal mérnök tanulmányainak befejezése után egy nürnbergi gyárban vállal munkát, ahol akkoriban hidakat, vasúti kocsikat és malom berendezéseket gyártottak. Négy évet töltött itt, majd útban új munkahelyére, egy baráti meghívásnak eleget téve, 1859 novemberében Budára látogat. A baráti késztetésnek engedve gyors elhatározással Ganz Ábrahám műhelyében felügyelői állást vállal. Szegényes és kezdetleges volt ez a mintegy negyven munkást foglalkoztató műhely Mechwart belépésekor, fő profilja a vasúti kocsikerekek öntése volt. Az üzem azonban egyre növekszik, és az ország vezető gépgyárává fejlődik. A századfordulón a törzsgyár már nyolc gyártási ággal működik. Az anyagi gyarapodás mellett a világkiállításokon elért szép sikerek is fémjelzik az elért eredményeket. Mechwart sorsa eggyé forrt a Ganz-gyár munkájával, s egyre nagyobb szerep jutott neki a gyár vezetésében. Ganz Ábrahám halála után, amikor a vállalat részvénytársasággá alakult, Mechwart műszaki igazgató lett, majd pedig 1874-től huszonnégy éven át vezérigazgató volt.

Felismerve a 19. század második felében rohamosan fejlődő elektrotechnika óriási ipari jelentőségét, 1878-ban Budán villamos részleget létesített. Két év múlva megvásárolják az Első Magyar Vasúti Kocsigyár Rt. gyártelepét, fiókgyárai mű-ködnek Sziléziában, Ausztriában, Horvátországban. Mechwartnak - mint műszaki vezetőnek - vezérelve volt, hogy a gépgyár nagy gazdasági eredményeket, jó hímevet és szakmai tekintélyt csakis úgy érhet el, ha nem sablonok szerint dolgozik, hanem saját, önálló technikai megoldásaira támaszkodik. Nagy súlyt helyez a szakadatlan fejlesztő munkára. Naponta több órát töltött a rajzasztalnál együtt tervezve, szerkesztve mérnökeivel. Itt készült a világ első használható transzformátora és az első villamos mozdony is. A Bánki-turbinák és az első porlasztók is innen indultak hódító útjukra.

A Diesel-motort felülmúló Jendrassik-motorok is a Ganz-gyár termékei voltak. Ugyanakkor nemcsak komoly önálló magyar alkotások kerültek ki a Mechwart által vezetett vállalattól, de ez a gyár valóságos szemináriuma volt a magyar műszaki értelmiségnek. Zseniális mérnökök egész sora alkotott itt, akik találmányaikkal sokszor megelőzték a világ vezető országait. Mechwart Andráson kívül Bánki Donát, Zipernovszky Károly, Déri Miksa, Bláthy Ottó Titusz, Kandó Kálmán, Jendrassik György, technikai fejlődésünk történetének kimagasló alakjai a Ganz-gyárban fejtették ki működésüket vagy annak jelentős részét.

Mechwart tervező mérnökként is nagyot alkotott, világviszonylatban is. Legfontosabb találmányai a hengerszék tökéletesítéséhez kapcsolódnak, ezekkel a malomipar fejlesztésének alapjait vetette meg. A fejlesztő munka másik produktuma a forgó eke volt, melynek tökéletesítésén Mechwart haláláig dolgozott. További találmányai volt az un. Mechwart-féle oldható tengelykapcsolók és a villamos fadöntő gépek is.

Mechwart András életműve a szakmai szempontokon túlmenően is igen figyelemre méltó. Példaértékű élete, műveltsége, humanista életszemlélete és a köz javára törekvő gazdag életútja a mai napig érvényes értékekben és tapasztalatokban, amit nem árt újra és újra emlékezetünkbe idézni.

A fentiek alapján állíthatjuk, hogy rendkívüli műszaki érzéke gazdasági problémák irántí átlagon felüli érzékenységgel párosult. Ez azért különösen említésre méltó korunkban, amikor a műszaki és gazdasági érdekek pillanatnyi harcának vagyunk tanúi, mert Mechwart még hitt a használható és időtálló, jó termék előállításának fontosságában, elég ehhez megtekinteni egy múlt századi gépet, alkatrészt, készüléket a Közlekedési Múzeumban, amely még szinte működik. Ma a fogyasztói életszemlélet uralkodik, a termelés és a fogyasztás minél nagyobb körforgását preferálják s a belőle származó profitot, miközben kifosztjuk a természetet.

Mechwart András más utat követett. Megvette drágán a szabadalmat és továbbfejlesztve azokat, minőségi gyártással széles piacon tudott értékesíteni. Marketingje - mai divatos szóval - nagyon hatékony volt, mert azokat a területeket vette célba, ahol volt reális igény a termékre. A mezőgazdaság és a gépipari termelés olyan szektorainak a problémáit tárta fel és oldotta meg - malomipar (hengerszék), földművelés (forgóeke), erdőgazdálkodás (fadöntő gép) -, melyek fontos szükségletként, illetve keresletként jelentkeztek. S hogy a kínálatból éppen a Ganz-gyár termékeire esett a vevők választása, az annak köszönhető, hogy a minőség garantált volt. A minőség pedig megbízhatóságot és időtállóságot is jelentett, s ezzel a XIX. században még kevéssé felfedezett környezetvédelmi követelményeknek is eleget tett: nem gyártottak rövid időn belül eldobható és eldobandó selejtet.

Mechwart András sok szabadalmánál nagyobb teljesítmény talán maga a Ganz-gyár, a maga fejlődésében. A Ganz Mechwart András idején nem került más, hasonló üzemek sorsára, nem stagnált, nem bukott bele a vállalkozásaiba, mindig voltak megbízhatóan eladható termékei. A kísérletezés, valamint a termelés-eladás viszonya mindenkor, a nehéz időkben is arányos maradt, ezt ma K+F-nek mondjuk. Humanista szempontból pedig az is jelentős körülmény, hogy a jól működő gyár sok dolgozónak ad munkát és megélhetést. Mechwart igazgatósága alatt mintegy tízszeresére nőtt a munkások létszáma.

Mechwart nyugdíjazása akkor következett be, amikor a gyár vezetése ezektől az elvektől lényegesen eltért a profit és a gyors meggazdagodás irányába. Valószínűleg felélésre került a korábban kutatásra szánt pénz, és így Mechwart már a maga szemléletével és patriarchális munkastílusával “nem illett a képbe".

Mechwart András gondolata: “A köz javára működni egy szívvel, lélek-kel, barátsággal" tegyük hozzá: műszaki és gazdasági intelligenciával -vezérelvnek ma is aktuális lenne a hazai ipar és művelői számára.

Vissza az előző oldalra...