Szalagavató ünnepség

 Nemzeti Sportcsarnok, 2004. november 20

A Szalagavató ünnep az iskola jeles napjainak egyike, amikor a negyedikes, végzős évfolyamok diákjai, még kellő időbeli távolságra a végső számadástól, az érettségi vizsgáktól, ünnepi ruhát öltenek, s egy percre elkomolyodva és meghatódva, felsorakoznak, hogy mellükre tűzzék az ígéret szalagját... Itt elsősorban ők ígérnek, hogy minden erejüket megfeszítve kívánnak eljutni a felnőttkor küszöbéig, a szellemi-lelki érettségről való tanúságtételig, de egyben ígéretet is kapnak iskolájuktól, tanáraiktól, hogy céljaik elérésében minden segítséget meg fognak kapni, s még valamiről, amit nehéz szavakkal kifejezni, hogy az itt jelenlévő szüleik, tanáraik, diáktársaik bizalmát élvezik, akik büszkék rájuk és gyönyörködnek bennük... Mert az ember erőt merít abból, ha valahol elrejtve érzi magát, ahogy Ady Endre mondja: "Szeretném, ha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié..." Ezt az erőt van hivatva közvetíteni a kicsiny szalag a szív fölé helyezve, s ez testesíti meg az ígérethez való hűséget...

Az alábbi képek az ünnep emelkedett és vidám pillanatait idézik...


Égi szózat... (Ünnepi beszéd)

Szalagtűzés...

Felszalagozva...

"Tündeményes" énekkar...

Kéz a kézben...

Keringő

Kibontakozás...

További képek találhatók az iskola belső honlapján.

Az iskola belső honlapjára lép...

Vissza a Főlapra