Szalagavató 2005

Nemzeti Sportcsarnok 2005. november 27.

A Szalagavató ünnep az iskola jeles napjainak egyike, amikor a negyedikes, végzős évfolyamok diákjai, ünnepi ruhát öltenek, s egy percre elkomolyodva és meghatódva, felsorakoznak, hogy mellükre tűzzék az ígéret szalagját... Az ünnepi beszéd is hozzájuk szól. Az iskola igazgatója Mohamed Ali, a híres ökölvívó jelmondatával biztatja őket az előttük lévő nehézségek leküzdésére: "Az ütés ereje bennetek legyen a végső pillanatban!" Majd Weöres Sándort idézi: "Alattad a Föld, feletted az Ég, de benned a Létra!"

A Sportcsarnok nagy, középen a gyertyával bevonult maturanduszok felsorakozva, megilletődve és mégis örömmel eltelve, körben a szülők, barátok, tanáraik, diáktársaik, akik büszkék rájuk és gyönyörködnek bennük... Mert az ember erőt merít abból, ha valahol elrejtve érzi magát, ahogy Ady Endre mondja: "Szeretném, ha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié..." Ezt az erőt van hivatva közvetíteni a kicsiny szalag a szív fölé helyezve, s ez testesíti meg az ígérethez való hűséget...

Az alábbi képek az ünnep emelkedett és vidám pillanatait idézik.

 


Ünnepi beszéd

 

Bennük a létra...

 

Köszönve köszöntve...

Alattuk a Föld, fölöttük az Ég...

 

Óvó néni táncra perdül...

Megannyi Rózsaszín Párduc...

Hölgyek és urak...

Ez a pár körbe jár...

Emelem kalapom...

Szemlesütve...

Van itt ész...

Porond parádé

Kövessetek!

Feltámadunk!

Körbejár sok kislányka...

Lássuk, ki lesz a párja...

Tanártánc...

Tudomány és technika...

Jobb lábáról a ballábára...

Párosan szép az élet...

Párok közelről...

S még közelebbről...

Meg megállva, elpilledve...

Keringő

Fordulj ki, fordulj ki...

Hófehér habcihák ...

Menyasszonyi ruhák...

S a keringő megy tovább...

S úszva, forogva tovább...

Soha meg nem állva, egy életen át...

Tanár diák tánc...

Minden szép, ha a vége szép!